Felmondtam a főnökömnek..! ha, ha, ha!

Előzmények:

Nem megmondtam, hogy nincs kávészünet! mars dolgozni..!

  rossz főnök beteggé teszi az alkalmazottat..!

 Ki van rúgva..!

most mit csináljak..?

Egy reggel arra ébredtem fel, hogy elég volt a munkahelyi stresszből, az acsarkodó kollégákból, a liftből, ami akkor volt rossz, ha siettem. Talán csak a portás fiú kedvessége volt az, ami itt tartott oly sokáig, na meg a sok, mámorítóan finom kávé.

Leginkább azonban főnököm zavart, aki folyamatosan velem végeztette el munkái java részét és meggátolt az előléptetésben, persze a dicséret az ő jutalma lett. Általában éjszaka hívott fel, átpanaszkodta az egész éjszakát a nem létező problémáiról. Másnap első dolga volt belém rúgni és úgy tenni mintha én lennék a felelős az ő nyomoráért.

Egy nap beteget jelentettem és vettem egy hirdetési újságot. Két nap után feladtam. Nem találtam semmit. Majd barátnőm hívott fel és elmesélte, hogy új vállalkozást indít és kéne neki egy asszisztens. Megörültem, majd elvállaltam az állást. Nagy hiba volt! Lehet, hogy kártyát kellett volna vetnem, vagy valami hasonló. Sok mindentől megóvtam volna magam. A munka maga megfelelő lett volna, ha figyelek a körülményekre, és bizony figyelek az árulkodó jelekre.

Az első probléma az volt, hogy a horoszkópom jó választásnak ítélte meg a váltást. Sajnos, ez később kiderült, nem személyi horoszkóp volt, csak valami hablaty. Gyakorlatilag az összes jegy szülötteinek ugyanazt ígérte. Persze, ha rosszat írt volna aznapra, talán az sem tűnik fel, nagy boldogságomban. Ez a kérdés tehát dilemma marad. Ha előre tudom mi fog történni, mennyire befolyásolhatja a döntéseimet?

Második probléma az volt, hogy barátnőből, családtagból soha ne legyen főnök-beosztott viszony, mert az egyik a másik rovására megy. Ebből tanultam a legtöbbet. Jól tudtam, hogy barátnőm munkamániás, mégis elvállaltam azt a munkát, amit igazából ő sem szeretett. Nem reggeltől – estig dolgoztam, hanem folyamatosan.

Harmadik vétkem az volt, hogy eddig én utáltam munkatársaimat. Attól a perctől kezdve, hogy kiderült, közös főnökünk a legjobb barátnőm, engem utált mindenki. Persze, hogy észre sem vettem. Nem tűnt fel, hogy nem érdeklődnek a tegnapom után, nem beszélgetnek velem, de azt sem vettem észre, hogy a kávé mindig akkor fogy el, ha kérek!

Negyedik, meggondolatlan tettemként arról írnék, amikor valami apró hiba miatt és egy ballábbal történő ébredés után kedves barátnőm kirúgott. Egy óra múlva sírva kért bocsánatot és visszavett. Felmondtam.

Ötödik pontként azt jelölném meg, amikor újra álláskereső lettem. Újra újság, hirdetés, telefonálás reggeltől estig. Több hét után feladtam. Nem volt pénzem csak befizetetlen csekkjeim.

ujsághírdetést böngészek..!

Hatodik, de igazán jelentős lépés volt, amikor felütöttem a mágiás könyvemet. Vesztenivalóm sincs. Már a télre elrakott befőtteket ettem...

Hetedik, azaz mágikus lépésként megvettem a mágiához szükséges eszközöket. Talán nevetségesnek tűnik, de pont annyi pénzem lett a visszavett üvegekből, mint ami szükséges volt. Ezt nagyon jó jelnek vettem. Gyertya, gyufa, kavics, holdnaptár.

Nyolcadikként elindítottam a folyamatot, növekvő holdfázisnál. (Ne felejtsem el a fogyókúrám csökkenő holdfázisnál elkezdeni! Jaj!) Szerdán, mert az a kommunikáció napja; gyertyagyújtás, varázsigék, kavics a zsebben. Eddig minden ok.

Kilencedik és, akkor még nem tudtam de majdnem utolsó lépés, várakozás, keresés, várakozás, keresés, várakozás.

megint ujsághírdetést böngészek..!

Hurrá..! Megtaláltam amit kerestem..!

Munkatársakat keres - Kor nem számít!

Felmondtam a főnökömnek!